| SZŰZ MÁRIA ÜZENETE |
Mi a boldogság szépséges lélek? Nem tudom szavakba sűríteni neked. Olykor azt hiszed, hogy a boldogság az, ami repülésre késztet, ami kimozdít, hogy elindulj és szórd önmagadat. A boldogságot egyfajta aktivitásként képzeled el. Ha boldog vagy, rohanni akarsz, repülni, alkotni, teremteni, ölelni, táncolni, festeni, írni.
Ez mind-mind egy szelete a boldogságnak, egy-egy kapu. Te örömmel és kitörő lelkesedéssel felfedezel egy kaput és eggyé akarsz válni a kapuval. Mindent azon a kapun keresztül akarsz érzékelni. Megállsz a kapunál, a cseppnyi boldogságnál és ki akarod élni. Felülsz a repülő madár hátára és engeded, hogy mámorítóan szálljon veled. Belekapaszkodsz a cseppbe, és azt hiszed megtaláltad a boldogságot. Szíved ki akar szakadni, azt mondod, hogy ez nem lehet más, mint maga a teljes boldogság. Mily szépséges a táncod, mily gyönyörködtető, drága szívem! De ez mégsem a teljes boldogság, csupán egyetlen cseppje. Menj tovább szépséges lélek, egyre beljebb és beljebb. Ne szállj fel a boldogság madarának a szárnyán, ne vidd ki még a világba, engedd, hogy tovább vigyen, egyre beljebb és beljebb, mígnem önmagadhoz érsz.
Állj meg a feszítő vággyal a szívedben, légy vele eggyé belül. Érezd át, szívd magadba a cseppet. Engedd, hogy tápláljon. Ahogy magadba engeded, ahogy megállsz a boldogság mozdulatlanságában, elkezd érni benned a kapu és kitágul a végtelenné. Tánc vagy, ami mozdulatlan. Ölelés vagy, ami nem folyik ki önmagából. Fény vagy, ami táplál és éltet.
A szavak itt kevesek. Mélyen be kell szívni a boldogság cseppjeit, mígnem eggyé válnak lényeddel. Engeded, hogy a tánc, amely repíteni akar, megálljon benned. Nem feszítő vágyként áll meg, hanem egy másik síkra terelődik. Átviszed a lendületet abba a világba, amely benn van, amely te magad vagy. Előbb jól kell laknod vele, előbb engedned kell, hogy az érzés eggyé váljon veled a csendben, a szív titokzatos rejtekében. Ha eggyé vált veled a csepp, akkor teljesebben érzed önmagadat, már nem egy cseppet szórsz ki a világba, ha újra elindulsz, hanem önmagadat. Megállítod a lendületet, mélyen eggyé válsz vele és táplálni fog.
Ezer cseppből árad rád a fény, a boldogság, és te mohón iszod a pillanatot kinn a forma táncában. Repülsz vígan, mint éhes pillangó, ki édes nektárt gyűjt és repül tovább és tovább örökké éhesen.
Hunyd le szemed egy pillanatra a világra és a boldogságcseppet, amelyet kívülről jövőnek érzékelsz, vidd be mélyre. Majd ebből a mélyből vidd ki azt, amit szórni akarsz. Érezd meg ezt a hullámzást. Kintről befelé. Magasból a mélybe, hogy aztán megfordítsd a táncot. Új irányba tereled a mozgást azzal, hogy megállítod a forma lendületét. Átitatod lényegeddel. Átmosod a szeretettel. Magadba emeled a formát, és az isteni jelenlét szentsége hatja át. Együtt mozdulsz a benned élő Istennel. Engeded, hogy az újonnan elindult mozdulat az Ő mozdulata legyen benned. Engeded, hogy Ő vezesse a táncot. A forma lendületét kell megállítani, ami azonnal meg akarja élni a megjelenő érzést. Így átadod a vezetést Istennek. Isten indítja benned a táncot és az Ő mozdulata jelenik meg a karjaidban és egész lényedben. Lágyság és erő lesz táncodban, szépség és harmónia.
