| SZŰZ MÁRIA ÜZENETE |
1. Az öntudatlanul teremtett színek
Szerelmetes lélek! Köszönöm a veled töltött perceket, a figyelmedet és a hajlandóságodat. Öröm szívemnek ez a barátság, amely magában foglalja a tiszteletet, a szeretetet, az elfogadást. Szabadságot ad és örömöt hagy mindkettőnk lelkében. Szavaim veled maradnak társként, hogy amikor szükséged van rájuk, előbújjanak szíved rejtekéből.
Mivel az emberiség részeként egy adott gondolatrendszerben élsz, oktalanság lenne tagadni ennek a létét és úgy tenni, mintha nem így lenne. Az érzelmek és a gondolataid egy rendszert alkotnak, egymáshoz tartoznak elválaszthatatlanul. Magadévá tetted őket és nehezen tudsz megválni tőlük.
Ha benned vannak ‒ még akkor is, ha a félelem örökségének a részei ‒, akkor saját részeidként kell kezelnünk őket. Ennek értelmében egyetlen dolgot lehet tenni velük, elfogadjuk tisztelettel és átöleljük őket. Öntudatlan alkotásaid ők, akik visszatérnek oda, ahonnan előjöttek, ha az elfogadás és a megértés együttérző fénye rájuk vetül. Nem akarjuk megsemmisíteni az érzelmeidet, nem taszítjuk el, sőt nem is ítéljük el őket. Fontos szerepük van, hiszen üzenetet hoznak számodra. Feltárják mit takarnak a gondolataid, amelyek olykor szeretnek a tudatalatti rejtekében megbújni. Megfigyeljük őket és megköszönjük, hogy itt vannak. Nélkülük nem vennéd észre hová is tartasz. Visszavezethetnek valódi önmagadhoz.
Az érzelmek a szív hangján szólnak, ezért úgy véled, hogy feltétlenül követned kell őket. Szárnyaikra vesznek és sokszor olyan tájakra kalauzolnak, ahol eltévedsz. Idegen, zavaró körülmények között, vagy éppenséggel egy nagyon is ismerős csapdába kerülsz újra és újra, pedig csupán a szívedet követted. Megfeledkezel arról a tényről, hogy a szív ‒ a félelemben fogant én gondolatmódjának következtében ‒ nem az eredeti feladatának és szerepének megfelelően működik. Félelemre épült színeket varázsolt a palettára, amelyen csak szeretetből fakadó színek voltak.
Azonban a régi jó tanácsnak ‒ miszerint kövesd a szívedet ‒ mégis igaza van. A szívedet azonban nem kifelé kell követned, azaz a megtapasztalt érzelmeket nem a világba kell kiárasztani, nem kiélni kell őket, hanem a szív mélyére vinni, tudatosságod küszöbéig. Megfigyeled őket egyszerűen, az elítélés legkisebb szándéka nélkül, ahogy a természetben figyeled az állatokat. Nem avatkozol az életükbe, nem zavarod meg őket, csak nézed kíváncsian és szelíden. Magadba fogadod a látványt, ezzel az átadandó üzenet is torzítás nélkül jut el hozzád. Hasonlíthatjuk az érzéseket a színekhez is, amelyeket nem kell kielemezni, magyarázni, az eredetét kutatni, csupán nézni kell őket.
A szív a szeretet szentélye, és bármilyen félelemben alkotott színt öltsön is magára, soha nem szűnhet meg a szeretet földjének lenni, ezért folyamatos összeköttetésben van Istennel, aki maga a szeretet. Amint a tudatosság fénye vetül egy-egy érzelemre, amint képes vagy arra, hogy ítélkezés nélkül magadba öleld öntudatlanul teremtett színeidet, azok mind beleolvadnak Isten Szépséges Szívébe és fénnyé alakulnak. A szív felszabadul a félelem kényszerétől és önmagát szórja a világban, boldogságot hagyva maga után.
2. A féltő anyai szív
Szülőként a legjellegzetesebb félelem alkotta szín illetve érzelem, az aggódás, a féltés. Hányszor hallottad már, hogy egy jó anya félti a gyermekeit. Jót akar nekik, boldognak akarja látni őket, ezért aggódik, ha úgy érzi, hogy akadályoztatva van ezen vágya. Fél, hogy rossz útra tévednek és boldogtalanok lesznek. Mindezt teljesen természetesnek találod és öntudatlanul átvetted a félelemben született gondolatrendszer eme részét.
A szeretet nem fél, nem félt és nem aggódik. Tudja, hogy a teremtés egésze Isten biztonságos tenyerén van. Mindössze kiárasztja önmagát és gyengéden átölel.
Ha túllépsz a világ által adott gondolatrendszer keretein, és megpillantod az örökké ragyogó valóságot, bizalom és nyugalom költözik lelkedbe. Isten szeretetnek teremtette meg a gyermekedet és az a vágya és akarata, hogy boldog lehessen. Ha Isten arra vágyik, hogy gyermeked boldog legyen, akkor miért kellene aggódnod? Isten kezében van. Legfőbb kincsét, a szeretetet soha nem tudja elveszíteni. Önmagát soha nem tudja elveszejteni. Hát nem megnyugtató? Örök élete van szeretett gyermekednek, amelyet soha senki nem vehet el tőle. Az örök szeretet tüze lobog szívében, amelyet soha senki nem olthat ki. Isten akarata szent és biztos. Ha Ő azt akarja, hogy gyermeked boldog legyen, akkor az lesz. Légy türelmes. Isten is az. Az időzítés nem a te gondod. Isten kezében tartja az időt és az időtlent is. Tedd le az aggódást a szeretet kezébe. Nincs rá szükséged. Mindössze bizalomra van szükséged. Bizalomra Istenben, a szeretetben.
Gyermeked nem a tied, drága lélek. Istenhez tartozik. A szeretethez. Érezd azt a megtisztelő feladatot, hogy Isten rád bízta a saját gyermekeit. Azt akarja, hogy a te gondoskodásod alatt legyenek. Nem az a szándéka, hogy irányítsd és arra neveld őket, hogy bizonyos módon viselkedjenek. Isten egyetlen feladatot bízott rád: szeresd gyermekeidet, akik a szeretet gyermekei. Nem kell megmondanod nekik, hogy mit tegyenek és hogyan tegyék. Mindenki megtalálja a saját útját. Mindössze szeretned kell őket. Tiszta szívedből, elvárások és feltételek nélkül.
Hamarosan felfedezed majd bölcsen, hogy az anyai szív féltése a szeretetből fakadó biztonságtudat ölelésében van mindaddig, amíg készen nem áll arra, hogy beleolvadjon. Bármilyen érzéseid is legyenek, öleld magadba azzal a szeretettel, ami benned él. Minél többször megteszed, annál inkább felszabadítod magad az örömre. Mint ahogy megtanítod a gyermekeidet biciklizni, erre is épp olyan könnyedén meg tudod tanítani őket is és magadat is. Őszintén, minden pillanatban elfogadva minden érzésedet és gondolatodat. Az örömöt nem kell tanulni, hiszen a szeretet boldogsága minden pillanatban valóság az életünkben. Csak a korlátokat kell eltávolítani az útból – a szeretet erejével és a szeretettel való összekapcsolódás által.
3. A szív történetei
Életed minden egyes mozzanatának és minden egyes érzelmednek saját története van. És egyedül te vagy az, drága lélek, aki képes meghallani ezeket, hiszen neked íródtak. Hallgasd meg őket figyelmesen, hiszen ajándékot rejt mindegyik.
Amikor érzelmeidet a tudatosság fényével átöleled, abban benne van az a vágy, hogy nem eltaszítani, kidobni akarod őket, hanem barátként üdvözölni, aki valamilyen célból látogatott meg téged. Fogadd be szívedbe mondandójukat és engedd hadd maradjanak ott veled. A szíved elég nagy ahhoz, hogy magába öleljen mindent, és mivel Isten Szívében pihen, a szeretet fénnyé alakítja őket. Amikor bizonyos történeteket az emlékeidben őrzöl, eltorzítod őket, és hamis képet adnak neked. Megőrzöd valamennyi fájó emlékedet, a hozzájuk kapcsolódó érzelmekkel együtt, amelyek újra és újra felélesztik benned a szenvedés és a félelem pusztító tüzét. A szeretet azonban megtartja az önmagából fakadó érzéseket és átalakítja a félelemben fogant érzelmeket, hogy szíved felszabaduljon a szeretetre. Ezért annyira fontos az érzelmek mondandója. A boldogságod múlik rajta.
Kedvesem! Amikor legközelebb valami felbukkan az életedben, állj meg egy pillanatra, hogy az érzelem, amely a történésre adott válaszként megjelent benned, átadhassa az üzenetét. Ne szavakat várj, hiszen a szív más nyelven beszél. Bele kell helyezkedned mélységesen a hírhozó érzésvilágába. Engedned kell, hogy a fájdalom, a szomorúság tapinthatóvá váljon benned. Megfigyeled hol és hogyan ölt testet; milyen fizikai érzéseket és milyen lelki gyötrelmeket okoz. Pusztán megfigyeled, érzed őket a testedben, a lelkedben, és engeded, hogy megjelenjen benned a vágy, hogy mindezt szép lágyan letedd Isten kezébe. Átengeded kicsiny szívedből Isten mindenható szívébe. Átölelsz békésen minden üzenethozót, hiszen nem ellenségeid ők, hanem barátaid, sőt mi több családtagok – mind a te részeid, akik szerető elfogadásodra várnak.
Fogadd vidám szívvel ezt az üzenetet. Az ajándék, amely rád vár ezen az ösvényen, az érző szív kincse, a saját magaddal szembeni könyörület. Szeresd magad megértéssel és gyengédséggel – ahogy én szeretlek téged.
