| SZŰZ MÁRIA ÜZENETE |
1. A szeretet mennyei mannája
Kedveseim! Ma van a Földön való megtestesülésemnek az ünnepe. Magasztos, szép ünnep, és óriási jelentősége van, mint minden születésnek. Az ünnepek azt az irányt mutatják, amely mögött a lényeg rejlik.
Ajándékot adok ma nektek; mindenkinek, aki készen áll rá, hogy befogadja, hiszen mindannyiótokat ugyanolyan szeretettel veszlek körbe. Mindenkinek teljes önmagamat nyújtom, és minden egyes lélek saját egyediségén és igaz vágyán múlik, hogy milyen mértékben kapcsolódik össze velem.
Ma vágyatok és óhajotok eredményeképpen ‒ ami a Mennyország Földön való kiteljesítése ‒ még nagyobb mértékben vagyok jelen az emberiség életében. Ma sokak szívében újra megszületik a szeretet. Egyre több ember kapcsolódik be ebbe a szeretetláncba ‒ Mária kicsiny gyermekei.
Legyetek tudatában annak, hogy milyen jelentőségteljes ez az ünnep. Érezzétek, hogy mennyire fontos, hogy a szeretet újra megszülessen mindenki szívében. Mint azt már valamennyien tudjátok, mindenki szeretettel a szívében születik, amit soha el nem veszíthet. Mindenkinek szeretet a lényege. A születés képet azért használjuk, hogy elősegítsük a valóságra való ráébredést. Mivel veletek és bennetek vagyok, segíthetek visszaemlékezni mindennek az igazságára.
Örüljetek velem együtt! Ma gyermekeim, a világ minden részéről, hozzám fordulnak. Imájuk, mint megannyi hófehér rózsa beborítja a Mennyet. Örvendezzetek szívem gyönyörűségei! A szeretet mennyei mannája árasztja el a Földet, kimondhatatlan szépséggel és gyengédséggel hintve.
2. A teremtés misztériuma
Minden születés az időtlennek arra a pillanatára utal vissza, amikor Isten megteremtett benneteket. Arra a csodálatos, emberi ésszel felfoghatatlan mozzanatra, amikor Isten létbe gondolt titeket. Ha most elmerültök szívetek tiszta valóságában, akkor megérezhetitek a csend fenséges zenéjét, amely teremtésetek pillanatában mindent betöltött. Minden csend és zene egyszerre. Örök tánc és örök változatlanság. Isten minden mindenben, szeretet a szeretetben.
Isten szíve minden gyengédségével és erejével vágyott arra, hogy létezz. Felfoghatatlan és határtalan gondolataiban, Önnön végtelen és mélységes szeretetében megfogantál. Azt akarta, hogy benned, drága lélek, formát öltsön a szeretet. A formán keresztül a lényeg nyilvánul meg és fejeződik ki, amely jóval több, mint a világban látható jelenlegi korlátokkal rendelkező forma. Kicsordultál Isten szívéből, mint egy szeretetcsepp, hogy megéld és megismerd önmagadat.
Ennek a gyönyörűséges pillanatnak az emlékét őrzi minden születés. A teremtés misztériuma testesül meg újra és újra minden születésben. Ez az a csoda, amely végtelen boldogsággal és meghatott örömmel árasztja el szíveteket.
A születés csodája által a szeretet születik meg a Földön. Isten Fia ölt testet minden egyes kisdedben. Minden születés azt az óriási vágyat hordozza magában, hogy a szeretet terjedjen és áradjon a Földön, a Mennyben és az egész mindenségben. Minden egyes teremtett léleknek az a legfőbb vágya, hogy kiterjessze önmagát, hogy kiterjessze a szeretetet, ami ő maga ‒ a saját egyedi, utánozhatatlan módján.
Érezzétek át ezt a csodát. Kutassátok fel szívetekben ennek a vágynak a csíráját, mert ez a vágy soha semmilyen körülmények között nem hal el egyetlen teremtett lélekben sem. Mindenkit ugyanaz a közös vágy köt össze. Érezzétek át a nagyszerűségét ennek az Isteni Tervnek. Így lesznek az ellenségekből barátok, hiszen ráébrednek arra, hogy ugyanaz a szív dobog mindkettőjükben. Az egész világot behálózza és megtartja ennek a vágynak a soha el nem múló ereje. Ébredj tudatára ennek a csodálatos vágynak, hogy erőt adhass a többi ember veleszületett vágyának is.
3. A lét első lépései
De hogyan is indult el ez a boldogító lét? Hogyan jutottatok el a felejtés ezen pontjára? Honnan indult az a drága gyermek, aki most a te szerető szívedben pihen? A jelen világ mögé tekintünk, hogy teljesebb módon pillanthasd meg az életet.
A lélek, aki egyként vagyunk, Isten végtelen és kimondhatatlan szeretetében fogant. A szeretet ringatásában honolt örök időktől kezdve és teljesen tudatában volt önmagának, mint egésznek és tudatában volt Istennel való egységének. Felmerült benne a vágy, hogy egyénként is megismerje magát. Ez a gondolat a megismerés tiszta vágya volt. Isten a szeretet természetéből fakadóan lehetőséget és teret nyújtott minderre. Valójában továbbra is a szeretet ölelésében maradt a lélek, de ezt attól a perctől kezdve másképpen érzékelte. Kilépett az egység tudatosságából az öntudatlanságba. Ez egy teljesen természetes folyamat volt, hiszen még nem ismerhette önmagát, mint egyént. Az ismeretlen egy új energia volt, a szeretet hiányát kezdte érezni az immár egyénekben megjelenő lélek, hiszen kilépett az ismertből az ismeretlenbe. Az ismert hiánya szolgáltatta az alapot a félelem megjelenéséhez. A szeretet mindörökre egy marad azzal, akit megteremtett, ezért minden egyes lélek lényege továbbra is a szeretet maradt. Ennek a tudatossága a formában megjelenő léleknek, mint egyénnek az ébredése.
Az áldott emberi lélek, szeretettel a szívében ment és ment az úton, amíg addig a pontig nem ért, ahol most van. Rengeteg tapasztalat, élmény, fájdalom és szeretet van a lelkében.
Hangsúlyozom, hogy jól a szívetekbe vésődjön: Nem a gonoszság vezette az ősi lelket minderre, csupán a megismerés vágya. A szeretet az egyénben is arcot akart ölteni. Bár tiszta vágy volt az alapja, az ismeretlenbe való ugrás lehetővé tette a szeretet hiányának az érzékelését, a félelem megjelenését. A félelem egyre nagyobb terjedésével apránként eljutott ahhoz az úthoz, hogy egyre inkább félelemből teremtsen és akár gonoszságokat is tegyen. Bárha képes is gonoszságokat tenni, soha nem válhat gonosszá, hiszen a szeretet továbbra is a szívében él.
Az igazi én Isten gyönyörűséges ajándéka, és ennek következtében csak tiszta szeretet lehet. A lélek lényege, igazi valójának a magja szeretet ‒ az Istenből való rész, ami örökkön örökké él. A szeretetben fogant énnek az a leghőbb vágya, hogy szeressen és hogy szeressék. Boldog, hiszen a szeretet kiárasztásával önmagát fejezi ki.
4. A világi vándor és a szeretet követe
A gyermek megszületik a Földön és apránként, a környezetéből érkező visszajelzések alapján, összerakosgatja magának, hogy ki is ő. Hall egy véleményt, egy kritikát és beépíti énképébe. Mindez még akkor is nyomot hagy a lelkében, ha nem tartja igaznak. Kialakít egy képet magáról, a tulajdonságai, a viselkedései és az érzelmei alapján, amely hűen tükrözi az adott világ gondolatrendszerét. Mivel a külvilágban mindezt igazolva látja ‒ hiszen erre épült az egész ‒, így énképe egyre erősödik. Ez az énkép azonban korántsem azonos valódi, a szeretetben fogant énjével, amelynek a létezéséről szinte nem is tud semmit.
A szülő legfontosabb feladata, hogy tükröt tartson a szeretett gyermek elé, amelyben megpillanthatja és megismerheti valódi énjét. Tudja és érezze meg a feltétel nélküli szeretet erejét és az örökkévaló boldogságot.
Kedvesem! A szeretet követét és a világi vándort lásd meg gyermekeidben. Hagyd magad mögött a tévedéseket, a kijavítandó vagy megtanulandó dolgokat és az elvárásokat. Az a szülői törekvés, amely arra irányul, hogy sikeres polgárokat neveljen a gyermekekből, magával vonja a harcokat, a békétlenséget és a boldogtalanságot. Ha engeded, hogy önmagukat fejezzék ki, akkor boldog követek és ezzel együtt békés vándorok is válnak belőlük. Ha képes vagy mindezt meglátni és megláttatni velük, akkor rá fognak ébredni ennek a gyönyörű valóságára.
Sokszor felteszitek magatoknak a kérdést, hogyan lehetnétek jobb szülők. Ha azzá a szeretetté váltok, akik valójában vagytok, akkor jó szülők lesztek. Ha hozzásegítitek gyermekeiteket, hogy azzá a szeretetté váljanak, akik ők maguk valójában, akkor boldogok lesznek. Nem nevelni és fegyelmezni kell őket, hanem tükröt tartani eléjük, hogy megláthassák a szeretetben fogant énjük szépségét.
A gyönyörű szeretet követe vagy, drága lélek, ahogy a gyermekeid is. Engedd, hogy a szeretet kifejezhesse magát benned.
5. Hálaima a Teremtő Szeretethez
Fenséges útra léptetek drága gyermekeim! Mintha csak egy gyönyörű kertben sétálgatnátok és gyönyörködnétek a virágok és növények fejlődésében. Érezzétek milyen csodálatos illat áraszt el mindent. Nézzétek a virágok színpompás szirmait; a hajnali harmatcseppek csillogását a leveleken; az élettel teli zöld fűszálak hajladozását a cirógató szélben. A szeretet utánozhatatlan nyomai mind. Örüljetek kedveseim, szent ez a mai ünnep.
Nagy boldogság járja át szívemet, hogy a Mennyek bölcsességét csöpögtethetem lelketekbe. Felfoghatatlan és emberi szemmel láthatatlan mennyi szépség és öröm vár rátok a szeretet útján. El sem tudjátok képzelni azt a sok-sok ajándékot, amivel elhalmozlak benneteket. Nyissátok ki szirmaitokat, forduljatok a fény felé, akár a napraforgók. Várjátok a szeretet csodáit őszintén, tiszta gyermeki lélekkel. Ne gondolkozzatok előre mi vár majd rátok. Élvezzétek a szeretet minden egyes pillanatát. Örüljetek az egyszerű dolgoknak is ‒ a napfénynek, az esőnek, a meleg ételnek, egy mosolynak. Ezek mind a szeretet csodálatos megnyilvánulásai a Földön.
Köszönöm szereteteteket, őszinte gyermeki tiszteleteteket és nyitott szíveteket. Mellettetek és bennetek vagyok minden szent pillanatban a Mennyország teljességével együtt. Adjunk hálát együtt Istennek, a Szeretetnek a születés szent csodájáért.
„Teremtő Szeretet, lelkünk forrása! Szívünk hálát zeng Feléd végtelen jóságodért és bőkezűségedért. Köszönjük, hogy Önmagadat, a szeretetet osztottad meg velünk. Hogyan is fejezhetnénk ki hálánkat másképp, mint engedjük, hogy bennünk és általunk öltsön testet a szeretet. Milyen nagyobb vágyunk is lehetne, mint hogy a gyönyörű szeretet követei lehessünk. Végtelen örömünk forrása Te vagy szeretet teljessége. Legyen meg a Te akaratod mindörökké. Egyesüljön minden teremtett lélek a szeretet soha meg nem szűnő csodájában ‒ Általad és Veled együtt Teremtő Szeretet. Ámen.”
