| SZŰZ MÁRIA ÜZENETE |
Ülünk egymás mellett a csendben drága lélek, hiszen barátok vagyunk és minket nem zavar a csend. Virágok nyílnak körülöttünk, színnel és illattal borítva mindent.
Engeded, hogy a napi gondok, mint tarka pillangók elröppenjenek. Most egyszerűen csak létezni akarsz. Nézed, ahogy tovaszállnak fel-felbukkanó gondolataid. Nem akarod megfogni őket, csak nézed mosolyogva. Érzéseid összessége színpompás benyomást sejtet, de most ezek illatát is elengeded. Örömmel érzed az élet lüktetését ereidben, légzésed puha ritmusában. Csendesen hallgatod zenéjüket.
Kiüresítetted önmagadat. Megváltál a gondolataidtól, az érzéseidtől, hogy befogadhasd Isten gondolatait. Nem vársz szavakat, nem vársz képeket, csak létezel a csendben. Béke és öröm ömlik szét lelkedben, és édes boldogságban ringatózol.
Ez a béke, ez az öröm nem új érzés. Mindig is benned volt. Nem volt olyan idő, amikor ez a boldogság ne alkotta volna lényed részét. Te magad vagy a béke, te magad vagy az öröm, ami szétárad testedben. Te magad vagy a boldogság, ami kisugárzik belőled.
Elméd csendesen szemléli ezt a bölcsességet, és a megértés fényében tündöklik.
Te magad vagy a boldogság és a szeretet, amit keresel. Isten benned van, és te Őbenne, hiszen Önmagát osztotta meg veled, amikor létbe hívott. Nem akarod megérteni a megérthetetlent. Egyszerűen csak magadba szívod a szeretet illatát és édességét.
Hálás szívvel fogadod el énedet, mint Isten felfoghatatlan ajándékát. A tudatosítás gyönyörűen kibontakozó folyamata tárul eléd.
„Béke vagyok” – mondod magadban, és engeded, hogy a béke aki vagy, megmutassa magát előtted képekben, színekben, benyomásokban. Ereje testedet, lelkedet betölti.
„Boldogság vagyok” ‒ hangzanak lelkedben a szavak, és belégzed a boldogság minden cseppnyi illatát, hagyva, hogy szétáradjon benned örömöt hozó ereje.
„Szeretet vagyok” ‒ mondod ki tiszta szívedből, és megpillantod önmagadat tudatosságod tükrében. Tudod, hogy soha nem is voltál más, csak szeretet. Minden szívdobbanással a benned lévő szeretetet sugárzod ki. Isten fényének egy sugarát jeleníti meg lényed. Boldog és békés létező vagy, az Örök Nap táncoló fénysugara.
Ez vagy te, szépséges lélek. Ez az éned, aki annyira te vagy és annyira Isten része ‒ egy csodálatos, megismételhetetlen arca a szeretetnek.
Nem is tudod, mennyire értékes vagy drága szívem. Isten szenvedélye és szeretete teljességével vágyott arra, hogy létezz. Meg akarta osztani veled Szíve szeretetét. Elmerülsz ebben a fenséges csodában és hálával telik meg szíved Isten felé.
„Szeretet vagyok” – ismétled újra és újra, és a boldogság mosolya szétárad lényedben.
Egy számodra kedves ember jelenik meg előtted, akit szíved teljes szeretetével szeretsz.
„Szeretet vagy” – súgja felé mosolyod és lelketek fénylő örömmel telik meg.
„Szeretet vagy” – súgja szíved mindenkinek, aki csak feléd jön. Tudod és érzed, hogy mindenki csak szeretet – tiszta szeretet. Meglátod bennük azt, amit ők talán még nem látnak, de szemed fényében megpillanthatják igazi önvalójukat.
Őrzöd a szunnyadó csodát. Őrzöd a másikban azt az Istenarcot, amelyet talán még nem ismer a világ, amely még felfedezésre vár. Mind a szeretet gyönyörű arcai vagyunk, drága szívem.
Lelkedben csodálatos összhang uralkodik. Szeretet van benned és körülötted mindenhol. Belégzed szíved mélyére a szeretetet, hogy fénye természetes módon kiáradjon a világba.
Szeretet vagy és mindenki más is szeretet körülötted. Nincs a világegyetemnek olyan pontja, ahol ne lenne szeretet. A szeretet mindent áthat, és mindent ölelésében tart. A szeretet Isten. Boldogan fogadod el az eddig szunnyadó csodát, és szívedet mélységes hála tölti el Isten felé.
